2019. július 16., kedd

Jonatán, a tanító


Néhány évvel ezelőtt volt egy játék az egyik közössségi oldalon, ahol bejegyzésként a
kedvelt személyről kifejező szót kellett beírni az idővonalára. Nem tudom pontosan melyik évben, de akkoriban mély hatással bírt az életünkben a neonatológus doktornőnk,
aki Jonatánnal foglalkozott a megszületése után. Igy nála írtam be a kért jellemzést, a válasz pedig nem késett: Jonatán, a tanító. Miután Jonatán itthagyott minket, elkezdtem festegetni otthon. Vásároltam vásznat, ecseteket, festéket, az állványt leszámítva mindent és egy online kurzus alapján elkezdtem festeni. Számomra egyfajta gyógyterápiának jött. Majd sikerült élményfestés workshopokra is járni, sőt a nagyobbik fiamat is megleptem egy ilyen alkalommal a szülinapjára, bár akkor elsírta magát, viszont utólag büszkén gondol az eseményre.  Idén legutóbb névnapi ajándékként festettem a Bea workshopján, a fiúk vittek-hoztak, igazi élmény volt.  Posztoltam is az elkészült művemet, mivel örültem, hogy sikeres lett. Legnagyobb elismerés számomra az említett doktornő reakciója volt: wow! Ekkor döbbentem rá, hogy anno , amikor beírta Jonatánt, mint tanítót, ez nemcsak az ő életében valósult meg, hanem az enyémben is. A festményeim a bizonyítékok erre.

2019. június 18., kedd

Reggeli mozaik

Nyár van, olvad a fagyi a számban...Ha nem látnám, alig hinném el, hogy februártól nem írtam. A könyves oldalon sem pezseg az élet, mivel mindennap kellene foglalkoznom írással ahhoz, hogy megszálljon az inspiráció.  Komoly lelkiismeretfurdalásom van ezzel kapcsolatosan időnként. Utazás közben, mindig beugranak apró mozaik részletek, amiket elképzelhető módon beépítek egy virtuális irományba. Például a H6-os HÉV járaton való utazás kitűnő alkalom erre. Emlékszem arra a szöveglapra,  amit feladatként  megkaptam elemzésre, amikor angol nyelv magánórákra jártam. A témája az volt, hogy a londoni metrón különböző időszakokban kik voltak az utasok, mely társadalmi kategóriába tartoztak. Azóta ösztönszerűen megfigyelem ugyanazt: ha reggel 7-re megyek munkába, ha 8-ra, vagy netán szabadság ideje alatt utazom. Arra is emlékszem, amikor jelentkeztem blogírónak egy online női magazin honlapjára, frizura trendek volt a téma, amiről írnom kellett. Mi más lett volna az inspiráció, mint a helyközi vonatjárat. Sokszínű hajkoronák, szép női arcok, ruhák, trendek: mind ott voltak szem előtt. Sajnos nem találom a honlapot, valószínű már nem üzemel. Ma reggel is nézegettem az arcokat a H6-os vonaton, többnyire vidéki utasok, legtöbbször ízléses öltözékben. Gyöngyök, karkötők, kiegészítők, szép ruhadarabok. Modern táskák, amelyek bökdösik az oldalad, ütögetik  a lábadat ütemesen minden zökkenésnél. Mobil telefonok, amelyeknek 90 %-ban mindenki a képernyőjét bámulja. Nekem ez annyiban jó, nem látják, hogy én őket tanulmányozom :D, egyébként rémisztő ez az érzéketlenség. Számolom a napokat, a közelgő szabadságig. Számítok arra, hogy több időm lesz összerakni a mozaik darabokat.

2019. február 1., péntek

Küldjünk képeslapot a nagyvilágba!

Tudjátok, többek között azért szeretem a moly.hu oldalt mert sok hasznos dolgot is megismerhetek. Mint például ezt a levelező közösséget. Elküldtem az első képeslapot, amit kisorsolt és egy 63 éves német hölgy lett a szerencsés. Másodjára egy szlovák 69 éves bácsika. Azért ez nem semmi, igaz?
Gyerekkoromban nem létezett elektronikus világ, ezért amikor egyre inkább teret hódított, akkor nagyon hiányoltam a postai képeslapokat, leveleket. Ezért igyekeztem résztvenni, lehetőségeimhez mérten a karácsonyi képeslapozásokban, most pedig felfedeztem ezt a nemzetközi közösséget, a postcrossing oldalon. Remélem kellemes élményekkel maradhatok. Képeslapra fel!
Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
Még több könyv

Promote Your Page Too